HANGSZER főnév
Zeneművek eljátszására alkalmas, különféle szerkezetű eszköz; zeneszerszám.
Billentyűs, fúvós hangszer; → húros hangszer; → kromatikus hangszer; → pengető hangszer; vonós hangszer; hangszeren gyakorol; minden hangszeren → játszik; vmely hangszert → lehangol. □ A dalnok
Nehéz gondban fejét lehajtja, Bús hangszerére dűl. (Arany János) Bolond hangszer: sír, nyerít és búg
(Ady Endre) Kis kézitáskája tele van a legkülönbözőbb hangszerekkel, majd okarinát, majd szájharmonikát vesz ki belőle. (Kuncz Aladár)
- Szóösszetétel(ek): 1. hangszergyár; hangszergyártás; hangszerkereskedés; hangszerkészítés; hangszerszóló; 2. fúvóhangszer; ütőhangszer.