HANGSZEREL [ë-ë v. e-ë] ige -t, -jen [ë] (
zene)
tárgyas <Vmely zeneművet> zenekari előadásra alkalmassá tesz; különféle (zenekari) hangszerekre alkalmaz, átír.
Az indulót fúvósokra hangszerelte. A zongorára írt keringőt szalonzenekarra hangszerelte. || a. (tárgy nélkül)
Jól hangszerel. □ Kitűnően hegedült, értette a kottaolvasást is, s ha kellett, tudott hangszerelni. (Kuncz Aladár)
- Igekötős igék: áthangszerel.
- hangszerelés; hangszerelő; hangszerelt; hangszereltet.