Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Beszédben> egy-egy szótagnak a környezőkhöz képest nagyobb hangerővel történő kiejtése, kiemelése; nyomaték. → Emfatikus hangsúly; → értelmi v. logikai hangsúly; → érzelmi hangsúly; → kötött hangsúly; → szabad hangsúly; → történeti v. hagyományos hangsúly; változó hangsúly. A magyarban a hangsúly rendszerint az első szótagra, a franciában az utolsóra esik. □ Német barátaimtól hallottam, hogy mihelyt egy magyar kinyitja a száját, bármennyire is tudja Goethe nyelvét, tüstént észreveszik a hangsúlyán , hogy egyébként Petőfi nyelvét beszéli. (Kosztolányi Dezső) || a. Hangsúlyozás (1a2). Jó hangsúllyal olvas. □ Engem úgyse, fönséges úr, jó szavalás; jó hangsullyal és kellő mérséklettel. (Arany JánosShakespeare-fordítás) || b. (nyelvtudomány) Zenei hangsúly: hanglejtés.
2. (zene) Bizonyos hangok, hangzatok kiemelése a zenemű előadása folyamán dinamikai erősítéssel, nagyobb hangerővel. Harmóniai, melódikai, ritmikai hangsúly. A természetes hangsúly mindig az ütem elejére esik.
3. (átvitt értelemben) <Rendsz. állandósult szókapcsolatokban.> A vmit több hasonló közül előnyben részesítő, vminek a fontosságát, lényeges voltát kiemelő figyelem. Vmin van a hangsúly; vmire esik, kerül a hangsúly; vmire teszik, vetik a hangsúlyt. Az üzemben most az önköltségcsökkentésen van a hangsúly.