HANGOLÁS főnév -t, (-ok), -a (
zene)
- 1. A hangol (14) igével kifejezett cselekvés; az a cselekvés, hogy vmit hangolnak. Sokáig tartott a zongora hangolása. □ [A vak fiút] bejárattuk a vakok intézetébe és megtanulta a hangolást. Zongorát hangol, meg pianínót. (Gárdonyi Géza)
- 2. Azoknak a hangmagasságoknak összessége, melyekre vmely hangszer húrjai hangolva vannak. A gitár, a gordonka, a hárfa, a lant hangolása. A mélyhegedűnek más a hangolása, mint a hegedűé.
- hangolású.