Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (nyelvtudomány) Az emberi hang magasságának változása, le-fel hullámzása beszéd közben a mondaton belül; a beszéd zenei dallama. Emelkedő, ereszkedő hanglejtés; idegenszerű hanglejtés. Az "Ő is elmegy?" kérdés hanglejtése más, mint az "Ő is elmegy" kijelentésé. □ [A csecsemő] még nem tud beszélni, csak a hanglejtésből ért. (Jókai Mór) || a. (ritka, nyelvtudomány) <Némely nyelvben> a hang magasságának a mondattól független olyan változása a szón, ill. a szótagon belül, amelynek rendsz. jelentéseket megkülönböztető szerepe van.
2. (régies) Hanghordozás, beszédmodor. □ Milyen gőgös hanglejtése volt annak a parasztnak, mikor egy hercegnek azt merte mondani: "impertinens ember". (Mikszáth Kálmán) [A kis tanítónő] mindig oly meghatott, tiszta hanglejtéssel beszélt. (Krúdy Gyula)