Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

HANGKÉPZÉS főnév
  • 1. Tág. ért. az a cselekvés, amellyel az ember v. ritk. vmely állat hango(ka)t képez, ad; ill. az a mód, ahogy ezek a hangok létrejönnek, keletkeznek. A hangképzés egyik legfontosabb szerve a gégefő. || a. (nyelvtudomány) Szűk. ért. a beszéd hangjainak, hangsorainak beszélőszerveinkkel való létrehozása. Alveoláris, palatális hangképzés. || b. (iskolai) Az a módszeres eljárás, amellyel a siketnémákat a beszédhangoknak többé-kevésbé tökéletes v. érthető kiejtésére megtanítják.
  • 2. (zene) Az emberi énekhang technikai és zenei nevelése, kiművelése. Hangképzés nélkül a legtehetségesebb énekesből sem lehet művész.
  • 3. (zene) Zenei hang létrehozása <vmely hangszeren>. A tökéletes hangképzés bármely hangszeren hosszú gyakorlatot kíván.