HANGERŐ [g-e] főnév
(
fizika) A hang erőssége, amely a rezgő test anyagától, tömegétől és alakjától, valamint a rezgés kilengésének mértékétől függ. || a. Vmely hang ép hallószervre tett hatásának foka, ereje; hangosság.
Ilyen hangerővel én operaénekes lennék. □ Kitört egyszerre a joviális kacagás, oly hangerővel, hogy a négy ló mind megijedt tőle. (Jókai Mór)
- Szóösszetétel(ek): hangerő-szabályozás.
- hangerejű.