HAMISÍTATLAN melléknév -ul, -abb, (
régies) hamisítlan
1. Olyan <anyag>, amely nincs hamisítva, mással keverve; valódi, igazi, tiszta.
Hamisítatlan gyapjú, paprika, tej. □ Legyen mindig tiszta hamisítlan borom
(Tolnai Lajos)
- 2. (átvitt értelemben) Nem tettetett v. utánzott, teljesen valódi, igazi <állapot, magatartás>. Hamisítatlan kedély, kiejtés. □ Valami jól esett neki. A tea-e? vagy a sütemény? vagy az őszinte szó? a hamisítatlan kedély? (Jókai Mór) [A papné] hallani fog egy igazi hamisítatlan falusi dikciót. (Móricz Zsigmond)
- 3. Vmely nyelv(járás) szokásos szófűzésétől, kiejtésétől nem különböző <az idegenszerűvel, utánzottal, mesterkélttel szemben>. Hamisítatlan kiejtés, akcentus; hamisítatlan magyarsággal, szegedi tájszólással beszél.