Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
HALVA [2] határozói igenév (a hal ige -va képzős igeneve)
1. (alany mellett, annak állapotát jelölve) Halott állapotban, holtan. Halva fekszik; halva született: (átvitt értelemben is) olyan, amiből nem lehet valóság, aminek nincs jövője; életképtelen, megvalósíthatatlan; halva született gyermek; halva született gondolat, ötlet, terv. □ Én Nagyságodra nézve halva leszek. (Kazinczy Ferenc) Aki e titkokat kibeszéli, az halva van. (Jókai Mór)
2. (tárgy mellett, annak állapotát jelölve) Halott állapotban, holtan. Halva vitték haza. Élve vagy halva: akár mint élőt, akár mint holtat. □ A radványi sötét erdőben | Halva találták Bárczi Benőt. (Arany János) Azon gondolkozott, hogy elindul az eltűnt fiú után, s élve vagy halva megkeríti. (Bársony István)
3. Azért, mert (meg)hal; miután (meg)halt v. miközben haldoklik. □ Dicső az ember hazájáért halva. (Arany János)