Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

HÁM [1] főnév -ot, -ja
  • 1. A lószerszámnak az a kenderből v. szíjból készült része, mely a szügyet és a törzset fogja körül; ehhez kapcsolódik a vontató rész, az istráng. Befekszik a hámba; lovat hámba fog; kifogja a hámból; hámba → beletör; hámba tör: a) <állatot> hozzászoktat a teher húzásához; kezessé, engedelmessé tesz; b) (átvitt értelemben) <embert> vmely feladat rendszeres végzéséhez szükséges rendre, fegyelemre szoktat; hámba → törik; kirúg a hámból: a) <ló> hátsó lábával felfelé rúg, úgyhogy lába az istrángon kívül(re) kerül; b) (bizalmas) <ember, főleg férfi> megszokott, nyugodt, józan életmódjával ellentétben egyszer nagyot mulat, v. nemi vonatkozásban féktelenségre, hűtlenségre ragadtatja magát. □ [A ló] kényesen hordozza az erős leventét, | Látszik, hogy az Isten sem hámba teremté. (Arany János) Bezzeg engem az én jó falusi tanítóm még otthon hámba tört. (Gárdonyi Géza)
  • 2. (ritka) Az ember törzsén, vállán átvetett heveder, amelynek segítségével pl. kis kocsit, taligát húznak.
  • Szóösszetétel(ek): 1. hámcsörgés; hámkötél; hámnyom; 2. farhám; kenderhám.