HALLOMÁS főnév -t, -a (csak egyes számban)
Szóbeli közlés útján kapott értesülés, hír. Hallomásom szerint; hallomásból származó információ; csak hallomásból tud, ismer vmit; hallomásból szerez értesülést vmiről; hallomást szerez róla. □ Csak hallomásból tudta, hogy nagy bajuszú, tokás, görbe orrú, nagy szemű kis fekete úriember
(Krúdy Gyula) Saját élményemmé tette, amit csak hallomásban éltem vele át. (Móricz Zsigmond) || a. (ritka) Kósza hír, szóbeszéd, mendemonda. □ Mert ezt kétségtelen forrásból (Ki más után, ki hallomásból) Az ifjúság vallotta szentnek. (Arany János)