Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

HALLÓ [1] melléknév és főnév
  • I. melléknév (rendsz. határozóval) Olyan, aki, ami (vhogyan) hall [1] (1) (vmit). Jól, rosszul halló ember.
  • II. főnév (tájszó) <Csak ebben az állandósult szókapcsolatban:> Hallóra vesz: meghallgat, figyelemre méltat, felfigyel vmire.
  • Szóösszetétel(ek): hallóérzék; hallómező; hallótávolság; hallótölcsér.