Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

HALLATA főnév (személyragos, rendsz. határozóragos alakban, főleg -ra raggal)
  • 1. Vminek meghallása, hallás útján tudomásul vétele. □ Látni vágyta a rettentő tábort, Melynek félt már hire hallatától. (Madách Imre) || a. Vminek hallatára v. ritk. hallatán: mikor vmit (hangot, beszédet) hall(ott). A hír hallatára megörült. A szörnyű lárma hallatára megharagudott. E szavak hallatára sírva fakadt. □ Összenéz a bölcs törvényszék Hallatára ily panasznak. (Arany János) Undor fog el A tetszészaj, taps hallatán. (Komjáthy Jenő) A pacsirta … elkezdte csattogtatni a tavaszi himnuszt, amelynek hallatára kieresztette rügyeit a cseresznyefa. (Mikszáth Kálmán)
  • 2. Vkinek, vminek hallatára: úgy hogy a szóban forgó személy, közösség hallja v. hallotta. Az egész közönség hallatára káromkodott. □ Én is oly dalt mondok világ hallatára, Melynek égen, földön ne légyen határa. (Vörösmarty Mihály) || a. Vkinek (a) füle hallatára: úgy, hogy saját fülével hallja v. hallotta. Fülem hallatára azt hazudta, hogy … □ Valahol … ekképpen nyilatkozott az ezredesné füle hallatára. (Mikszáth Kálmán)