HABITÜÉ főnév -t, -je [e] (régies írva: habitué is) (régies)
Az, aki bejáratos vhova, mindennapos v. megszokott látogató, bennfentes, törzsvendég vhol. Régi habitüé; a kávéház habitüéi; színházi habitüé: az az állandó színházlátogató, aki rendsz. a színház hivatalos helyiségeibe és a színészi öltözőkbe is bejáratos. □ A börzén azt kérdeztem az ottani habituéktől, hogy hát hírlapírók szoktak-e idejárni. (Jókai Mór)