HALLIK tárgyatlan ige -ott; -anék (-ana), (
ritka) -jék (-jon) (csak 3. személyben) (
tájszó v.
irodalmi nyelvben)
Hallatszik, hallható. □ Szinte hallott lépteik csengése. (Petőfi Sándor) De Toldinak a szó szívébe nyilallik, És olyat döbben rá, hogy kivül is hallik. (Arany János) || a. Úgy hírlik, azt beszélik; hallatszik.
Amint hallik; úgy hallik, hogy
□ Úgy hallik, fogva tartja a török. (Vörösmarty Mihály) Margit kisasszony,
úgy hallik, már jegyben is járna. (Mikszáth Kálmán)
- Igekötős igék: áthallik; behallik; elhallik; felhallik; idehallik; keresztülhallik; kihallik; lehallik; meghallik; odahallik.