HALANDZSÁZIK [n-dzs] ige -ok, -ol; -tam, -ott; -nék, -nál, -na; -zon halandzsáz (
bizalmas)
- 1. tárgyatlan (tréfás) Tréfából kitalált v. torz, ill. idegen szavakat rögtönzésszerűen egymásba fűzve, gyak. vmely idegen nyelv hangzását, jellegét utánozva, értelmetlenül beszél. Rengeteget nevettünk, mikor halandzsázott. □ Velencében egy barátom, aki egy szót sem tud olaszul, kiállott a Szent Márk térre, s olaszul halandzsázni kezdett. (Kosztolányi Dezső)
- 2. tárgyatlan (rosszalló, gúnyos) <Szorultságában, dicsekvésében> eredeti szándékát, ill. az igazságot nagy hanggal leplezve össze-vissza beszél, tartalmatlan, üres dolgokat mond. Ne halandzsázz itt nekem! A vizsgázó megpróbált halandzsázni. || a. tárgyas (ritka, rosszalló) Ilyen módon mond, mesél vmit. Azt halandzsázta, hogy
- Igekötős igék: elhalandzsázik; összehalandzsázik.
- halandzsázás; halandzsázó.