HALÁLRAÍTÉLT főnév -et, -je [e, e]
Olyan személy, akire a bíróság halálos ítéletet, halálbüntetést szabott ki. Búsul, lógatja fejét, mint egy halálraítélt. Az őrök elővezették a halálraítéltet. □ A hármas számú foglyot a királyi tábla ma halálra ítélte. Halálraítélttel nincs joga beszélni. (Krúdy Gyula) || a. (átvitt értelemben, ritka) Az a személy, aki tudja v. akiről tudják, hogy rövid időn belül, rendsz. erőszakos halállal el kell pusztulnia. □ Járkálj csak, halálraítélt. (Radnóti Miklós)