HALASZTÁS főnév -t, -ok, -a
- 1. Vminek későbbre hagyása, tolása. Vmi halasztást szenved; (vmely ügy, dolog) nem → tűr halasztást.
- 2. (hivatalos) Engedély, amely egy határidőre kitűzött v. meghatározott időpontban esedékes dolog teljesítését, elvégzését későbbre halasztja, határidejét meghosszabbítja. Adónak, illetéknek, kamatnak, költségnek megfizetésére, szabadságvesztés kitöltésére adott halasztás; halasztást ad, engedélyez, kér. Az összeg megfizetésére halasztást kapott. □ Adjon
három hónapi halasztást. (Csiky Gergely) Kétszáz szegény tanyasi állott ott,
a szegény emberek nem akarnak eltávozni, míg írásban nem kapják meg a bérfizetési halasztást. (Móricz Zsigmond)
- halasztási.