HAPCI [a v. â] mondatszó (hol az első, hol a második szótag hangsúlyosabb) (
hangutánzó)
<A tüsszentés hangjának utánzására, rendsz. a tüsszentéssel egyidejűleg v. közvetlenül utána.>
Nagyot tüsszentett: hapci! Hapci, nagyon megfáztam. Hapci, náthás vagyok. || a. (
bizalmas,
tréfás) (a hangsúly rendsz. a második szótagon) <Rendsz. kisgyermekhez szólva, közvetlenül tüsszentés után, ennek hangját utánzó szóként.>
Hapci, egészségedre!