HAJTÁS [3] főnév -t, -ok, -a
Általában a hajt [3] igével kifejezett folyamat; az a tény, hogy vmi hajt vmit.
- 1. Növesztés, sarjasztás. Ágak, bimbók, levelek, rügyek hajtása.
- 2. (növénytan) Általában a növénynek mindaz a része, amely a gyökérzet kivételével a csírából ered (szár, oldalágak, levelek, virágok). || a. Kül. vmely növénynek a földből előtörő, kisarjadó szára v. levele, ill. fás szárú növények fiatal ága. Friss, új, vékony hajtás; → vad hajtás; a fa, a szőlő hajtásai; lenyesi a hajtásokat. Szép új hajtások mutatkoztak a tőkén. □ Vén jávorfa törzsökéről
Ifju hajtás sarjadott fel. (Tompa Mihály) Bokor új hajtását Letarolja fagy. (Arany János) || b. (átvitt értelemben, választékos) Vminek újonnan létrejött v. önállóan fejlődő része, ága. Népművészetünk legnemesebb hajtása.
- 3. (átvitt értelemben, ritka) Vminek (létre)hozatala, eredményezése. Hasznot hajtás.
- Szóösszetétel(ek): fattyúhajtás; gyökérhajtás; hónaljhajtás; sarjhajtás; tőhajtás.
- hajtású.