Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

HÁBORODOTT melléknév -an, -abb
  • 1. (választékos) Olyan <személy, elme>, aki, amely meg van háborodva; megzavarodott, tébolyodott. Háborodott asszony, ember; háborodott elme. || a. (ritka, választékos) Ilyen személyre jellemző, vele kapcs., rá valló. Háborodott nézés, tekintet.
  • 2. (költői) Dühében, háborgásában veszedelmessé vált, felbőszült <személy v. dolog>. □ Huba … rettentő volt hajdan viadalra mezőkön, Rettentő a háborodott tengernek ölében. (Vörösmarty Mihály) A tűz egyre terjedt … Kinek volna ereje küzdeni a háborodott elemmel? (Jókai Mór)
  • Szóösszetétel(ek): elmeháborodott.
  • háborodottság.