HAJTÁS [2] főnév -t, -ok, -a
Általában a hajt [2] igével kifejezett cselekvés, művelet; az a cselekvés, hogy vmit (be)hajtanak.
- 1. Vminek be- v. kihajtása. Az ívnek, a papírnak kétfelé, négy rétbe (való) hajtása. A szövetnek visszájára való hajtása.
- 2. Ennek eredménye: <papíron, hajlítható, lemezszerű anyagon> a be- v. összehajtás következtében támadt egyenes vonalú, mélyedésszerű nyom. A levél hajtása. A levélnek a hajtásba eső sorát nem tudta elolvasni. || a. Az a mód, ahogyan vmi hajt(ogat)va van. □ Mi kopog? | Egy fekete holló! | Nála meg A levél
"Piros a Pecsétje, Finom a hajtása
" (Arany János) || b. <Levélborítékon> a nyílásra ráhajló és leragasztható, rendsz. háromszög alakú rész. □ Rózsaszín levél volt, a boríték hajtásán egy szárnyát kiterjesztő galambbal. (Mikszáth Kálmán)
- 3. (ruházkodás) <Ruhán> a varrás vonalán túl, esetleges bővítés, hosszabbítás végett ráhagyott rész a kelméből. Van ebben a kabátban elég hajtás, ki lehet engedni. Széles hajtást hagyott a szoknyán.
- 4. (ritka, választékos) Vmely testrésznek be- v. meghajlítása, vhova való lehajtása, leeresztése. Fejének álomra hajtása.
- 5. Egy hajtásra: anélkül, hogy az ivást félbeszakítaná <, kiiszik, megiszik vmit, kiürít vmely ivóedényt>; egyfolytában. □ Vérmező, vérmező! nagyon megszomjaztál, Egy hajtásra olyan sok vért inni tudtál. (Petőfi Sándor) A sör akkor jó, ha frissiben, egy hajtásra,
egy kortyra meg lehet inni. (Krúdy Gyula)
- 6. (átvitt értelemben, választékos) Vkinek, vminek vmilyen állapotba, helyzetbe hajtása, kényszerítése. Vkinek igába, sarka v. uralma alá hajtása.
- 7. (ritka, népies, régies) Vkire, vmire hallgatás, vminek a követése. A jó v. szép szóra hajtás.
- Szóösszetétel(ek): bolthajtás; főhajtás; térdhajtás.
- hajtási; hajtásnyi; hajtású.