Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Személy> magától görbült testtartást, helyzetet vesz fel, v. bizonyos időn át ilyen mozdulatot végez, ill. ilyen helyzetben van. → Földig hajol; → kétrét hajol; → hétrét hajol. Társa füléhez hajolt. Mind a térkép fölé hajoltak. Ha hajolok, fáj a derekam. □ [Ottó] Melindának lecsüggő keze után hajol, s azt hosszasan homlokához nyomja. (Katona József) Fehér köpenyben | egy orvos a górcső fölé hajolt. (Kosztolányi Dezső)
2. <Vmely tárgy, dolog külső erő hatására> görbült helyzetbe jut; hajlik. A fák ágai földig hajoltak a gyümölcs terhe alatt. □ [A hajó] elkezde féloldalt hajolni. (Jókai Mór) Vihar keletkezik, remegve hajolnak földig a fák. (Karinthy Frigyes)
3. (átvitt értelemben, költői) Hajlik (23). □ Lilla! míg ingó kegyelmed Tiszta szívemhez hajolt, S alva tartott szép szerelmed Boldogabb nálam ki volt? (Csokonai Vitéz Mihály) Szép úrfiak! a nap nyugvóra hajolt. (Arany János)