HONPOLGÁR [mp v. np] főnév (kissé
régies,
hivatalos)
Vmely ország lakosa, állampolgára. (
bizalmas,
tréfás)
Az ifjú honpolgár: újszülött (főként fiúgyermek). □ A "honpolgár" lehet legalsó cím, de a többi mind ezen nyugszik. (Jókai Mór)
- honpolgári; honpolgárság.