HASZONBÉRLŐ [mb v. nb] főnév (
jogtudomány is,
elavulóban)
Az a személy, aki a bérbe adó fél vmely értékének, elsősorban földbirtokának ideiglenes használatát a maga számára szerződéssel biztosítja; bérlő. □ Julcsának kérője jött. Egy haszonbérlő a szomszéd helységből. (Jókai Mór)