HŰTÉS főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
- 1. (csak egyes számban) A hűt igével kifejezett művelet, eljárás; az a cselekvés, hogy vmit hűtenek: vminek hidegebbé tétele, hőmérékletének csökkentése. Vízzel való hűtés; a forró leves, tea hűtése; a levegő hűtése az üzemekben; a sör, pezsgő jégbe hűtése. Hűtéssel konzerválják a húst.
- 2. (műszaki nyelv) <Vmely gépnek, szerkezetnek működésekor> a súrlódás, a munka folytán keletkezett felesleges és veszélyes hőnek (1) különleges berendezésekkel való csökkentése, ill. eltávolítása. A motor hűtése. A gépnek rossz a hűtése.
- Szóösszetétel(ek): léghűtés; mélyhűtés; vízhűtés.
- hűtési.