HÜVELYKUJJ [k-u] főnév
Az ember kezének és a majom végtagjának szélső, két ujjperecből álló, vastag, rövid ujja, amely a többi ujjal szembefordítható, és így a kezet, ill. a végtagot fogásra alkalmassá teszi; hüvelyk, nagyujj. □ Főz a feleségem, s a hüvelykujjával az asszony felé bökött. (Gárdonyi Géza) A nagy konyhakés hüvelykujjába szaladt. (Kosztolányi Dezső)
- hüvelykujjas; hüvelykujjnyi.