HÜMMÖG ige -tem [e], -ött, -jön (
hangutánzó)
- 1. tárgyatlan <Kétkedés, bizonytalanság, töprengés, megütközés stb. kifejezéséül> csukott szájjal, orrán át ismételten "hüm" v. "hm" féle hangot ad, ejt ki; hümget. Csak hümmög, nem mer nyilatkozni. □ Hümmögött, csóválta a fejét. (Mikszáth Kálmán) Hümmögve tolta vissza a szemüvegét. (Krúdy Gyula)
- 2. tárgyatlan Ilyen hangok kíséretében v. általában dünnyögő mormolással beszél. || a. tárgyas Így mond vmit. [Hogy vagy?] Megvagyok hümmögte.
- Igekötős igék: elhümmög; végighümmög.
- hümmögés; hümmögő.