HÜLYESÉG [e] főnév -et, -e [ë, e] (
durva,
bizalmas,
rosszalló)
- 1. Annak az állapota, aki hülye (12). Elszomorító a hülyesége. □ [A kijelentése] inkább tudatlanságból eredt, mintsem hülyeségből. (Mikszáth Kálmán)
- 2. Értelmetlen, ostoba, hülye beszéd, cselekedet, magatartás. Hülyeség, amit mondasz. Ne tégy ilyen hülyeséget! || a. Értelmetlennek, ostobának tartott dolog, főleg írásmű, alkotás. Nagy hülyeség volt ez a film! □ Vigécek
Az e címen ismert hülyeség vonzott vasárnap délután nagy közönséget a színházba. (Ady Endre)