Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

HŰSÉG főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
  • 1. Annak tulajdonsága, aki, ami hű (1), állhatatos; tudatos, rendsz. szerető ragaszkodás vkihez, vmihez, kitartás vki, vmi mellett. Házastársi hűség; baráti hűség; rendíthetetlen hűség; a nép iránti hűség; hűségének tanújelét adja; hűséget esküszik vkinek, vminek; (választékos) örök hűséget esküszik: az esküvői szertartás során házasságra lép; hűséget hűséggel viszonoz. □ Szirt a habok közt – hűséged megálljon! (Arany János)
  • 2. Megegyezés az eredetivel, a valósággal. Történeti hűség; a → történeti v. történelmi hűség kedvéért; a fordítás, a leírás hűsége.
  • Szóösszetétel(ek): asszonyhűség; elvhűség; férfihűség; kutyahűség; legényhűség; nemzethűség.
  • hűségű.