HŰLÉS [ű v. ü] főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
- 1. A hűl (1) igével kifejezett folyamat; az a tény, hogy vmi hűl; vmely meleg test hidegebbé válása, meleg vesztése. Az étel, a leves, az izzó vas hűlése; a levegő, a szoba hűlése. A testek hűlésével csökken a térfogatuk. || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Érzelmek, indulatok hevének csökkenése v. elenyészése. Szerelmének, szívének hűlése. □ Belátta, hogy dühe mennyire ragadta. Feje hűlésével szíve is lágyulni kezdett. (Mikszáth Kálmán)
- 2. Annak az állapota, aki meghűlt; nátha, megfázás, meghűlés. Fél a hűléstől. Hűlése ágyba döntötte. □ Szellős ruhában járják ott kivül, Egyik se fél, hogy megfázik, kihűl: Mert e faj egyszer kap hűlést csupán S nem lesz melegje többé azután. (Arany János)
- hűléses.