Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

HŰL [ű v. ü] tárgyatlan ige -t, -jön
  • 1. <Test, tárgy, anyag> folyamatosan hőt veszít, hidegebbé válik. Halálra hűl: a) úgy meghűl, hogy belehal; b) (túlzó) nagyon meghűl; hűl a leves. Az izzó vas lassan hűl. □ Hozta a vödröket, melyekben friss hóval cukrozva hűltek a francia pezsgők. (Kosztolányi Dezső) A leves … langyossá hűlt. Utálattal kanalazták. (Nagy Lajos)
  • 2. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) <Érzelem, indulat, lelkiállapot> hevéből, szenvedélyességéből veszít. Indulatai lassan hűlni kezdtek.
  • Igekötős igék: áthűl; elhűl; kihűl; lehűl; meghűl.
  • hűlő.