Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

HŰBÉRES [ë] melléknév és főnév
  • I. melléknév
  • 1. (történettudomány) Olyan <társadalmi rend(szer)>, amely tagjainak hűbéri viszonyára épült; hűbéri, feudális. Hűbéres társadalom.
  • 2. (történettudomány) Olyan <állam, ország, uralkodó>, amely v. aki más állammal, uralkodóval hűbéri viszonyban van. Hűbéres fejedelem.
  • 3. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Olyan <állam, ország v. személy>, amely v. aki vmely más állammal, országgal v. uralkodókörökkel politikai és gazdasági tekintetben függő viszonyban van; vazallus, csatlós. Az imperialista hatalmak hűbéres államai, szolgái.
  • II. főnév -t, -ek, -e [ë, e]
  • 1. (történettudomány) Vmely hűbérúrral (alárendelt, függő) hűbéri viszonyban levő személy, állam. A fejedelem hűbéresei. Péter király a német császár hűbérese volt. Péter Magyarországot a császár hűbéresévé tette.
  • 2. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Hűbéres (3) állam, ország, személy; vazallus, csatlós. Az imperialisták hűbéresei.
  • hűbéresi.