HAJHÁSZ [1] tárgyas ige -ok, -ol; -tam, -ott; ..ásszon, (
népies) hajhászik
- 1. (ritka) Izgatottan keresve, kutatva, mohón űz, kerget, kézre akar keríteni vkit, vmit. A rendőrség hetekig hajhászta a betörőket. Egész nap hajhászta a vadat az erdőn. || a. Nagy üggyel-bajjal utána járva keres, kutat, meg akar találni, fel akar hajtani vkit, vmit. Ismerősöket hajhászott a városban. Egész nap pénzt hajhászott. □ Éppen cimborákat hajhászott. (Jókai Mór) Ahol megszálltak
, első dolga volt szabót hajhászni. (Mikszáth Kálmán)
- 2. (átvitt értelemben) Minden másról megfeledkezve mohón keres vmit, hogy megkaphassa, elérhesse, megszerezze. Élvezeteket, kalandokat, kegyeket, népszerűséget, pletykát, szenzációkat hajhász. □ Buja kéjt hajhász. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) Nagy jó urak, nem hajhásszuk mi a szenzációt
De igenis ütjük a tiltott kockajátékokat. (Ady Endre)
- Igekötős igék: előhajhász; felhajhász; körülhajhász; végighajhász.
- hajhászás; hajhászó; hajhászott.