HÜVELY [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában vminek a befogadására, tartására való, lapos v. hengeres tárgy.
- 1. <Vágó, szúró fegyver megóvására, tárolására való> hosszúkás, rendsz. lapos tok. A kard, a tőr hüvelye; kirántja kardját hüvelyéből; hüvelyébe teszi v. dugja a → kardot. □ Száz kard ugrott ki a hüvelyből. (Mikszáth Kálmán) Az öreg oldalán széles kard fekete bársony hüvelyben. (Gárdonyi Géza)
- 2. Lőfegyver töltényének a töltetet magában foglaló, henger alakú, szilárd burkoló része. Vadászat előtt vett négy tucat hüvelyt, s megtöltötte puskaporral és söréttel. Lövés után eldobta az üres hüvelyt.
- 3. A pillangós virágú növények hosszúkás alakú, száraz, többmagvú termése; éréskor a csúcsától az aljáig két félre nyílik szét és a magokat rendsz. kidobja magából. A bab, a borsó, az akác hüvelye.
- 4. (bonctan) <A női nemi szervben> a szeméremnyílást a méhvel összekötő, rugalmas falú csatorna.
- 5. Cigarettahüvely. Kérek egy doboz hármas hüvelyt. □ Vékony, színes hüvelyből mézédes dohányt szívott. (Kosztolányi Dezső)
- 6. (átvitt értelemben, vallásügy) Földi, halandó, testi hüvely: emberi test. □ Sápadt volt, beteg volt,
mintha valaki más volna az ő földi hüvelyébe elbujtatva. (Mikszáth Kálmán)
- Szóösszetétel(ek): 1. hüvelygyulladás; hüvelykészítő; hüvelyöblítés; 2. cigarettahüvely; gránáthüvely; ínhüvely; kardhüvely; porhüvely; töltényhüvely.
- hüvelyű.