HÚSVÉT [ú v. u] főnév -ot, -ja (
vallásügy)
<A keresztény egyházakban> az a (kétnapos) ünnep, amelyen Krisztusnak a vallásos hit szerinti feltámadását ünneplik; az első tavaszi holdtöltét követő vasárnap és hétfő.
Húsvét hete: az ezt az ünnepet megelőző hét; nagyhét;
húsvét hétfője ←; húsvét napja, másnapja; húsvét vasárnapja ←. Az idén korán lesz húsvét. Húsvét hétfőjén szoktak locsolni. Húsvétkor kirándulunk. Kalácsot süt húsvétra. □ Az édesapám
így szokta húsvét előtt azt a kis bárányt megsimogatni, amelyikről tudta, hogy nem lesz belőle birka. (Móra Ferenc) Pótolni akarja mindazt, amit odafönn a városban elmulasztott,
húsvét óta. (Nagy Lajos) || a. Az e körüli napok.
Húsvétkor már lesz ibolya. Húsvétra veszi ki a szabadságát. || b. <A zsidóknál> olyan ünnep, amelyen az Egyiptomból történt kivonulásra emlékeznek, s amelyen kovásztalan kenyeret fogyasztanak. □ Szeretnék jó, tiszta, valódi szilvóriumot inni, amit a zsidók húsvétjára szoktak előkészíteni. (Krúdy Gyula)
- Szóösszetétel(ek): húsvéthétfő; húsvétvasárnap.
- húsvétol.