HURCOLKODÁS főnév -t, -ok, -a (kissé
bizalmas)
- 1. A hurcolkodik igével kifejezett cselekvés, tevékenység; az a tény, hogy vki hurcolkodik (1); holmik, tárgyak vitele egyik helyről a másikra. Nincs értelme ennek a sok hurcolkodásnak. Hagyjátok már abba ezt a hurcolkodást!
- 2. Költözködés. A hurcolkodás sok bajjal jár. A hurcolkodás fél → leégés. Hurcolkodáskor segíteni fogunk.