Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
HUNCUT melléknév és főnév, (népies, régies) huncfut (bizalmas, gyak. tréfás)
I. melléknév -ul, -abb
1. Olyan <személy>, aki fondorlatosan, ravaszul cselekszik; mást félrevezetve, ártalmára van. Huncut gazember. □ Huncut aki kap, | huncut aki pap, | huncut aki úr és | huncut aki rab. (Babits Mihály)
2. Csalafinta, furfangos észjárású <személy>. Huncut fiskális. || a. Hamiskodóan pajkos, tréfásan pajzán <személy>. Huncut kis gyerek, menyecske. □ Az ember nagyot nevetett. Ej, huncut úrfiak. (Móricz Zsigmond)
3. Az ilyen személyre jellemző, rá valló <megnyilvánulás, ill. ennek eszköze>. Huncut mosoly, szem; huncutul nevet. □ Megindult a leány felé. Szemeiben huncut fény csillogott. (Karinthy Frigyes) [Fiatal asszonyok éneke.] Pihés, huncut, görbe állunk, | formás fejünk, fürge lábunk (József Attila)
4. (bizalmas) Nincs egy huncut fillérje, garasa, krajcárja, vasa sem: egyáltalán semmi pénze sincs.
II. főnév -ot, -ja
1. Huncut (12) ember. Nagy huncut az öreg! Egész életében nagy huncut volt. □ Ő még nagyobb huncfut, gazember, mint az apja. (Jókai Mór) Hiába törnek életemre Vén huncutok és gonosz ostobák. (Ady Endre) || a. Az a személy, aki nem vehető komolyan; hitelt, megbecsülést nem érdemlő ember. → Máriás [3] huncut a nevem, ha Az is huncut, aki többet fizet ezért. Huncut, aki jobban tudja. Huncut, aki haragszik. □ Nem vagyok én máriás huncut, hogy elrontsam ami jó. (Móricz Zsigmond)
2. Hamiskodóan pajkos, pajzán gyerek v. fiatal nő. Te kis huncut. Nagy huncut az a menyecske!