Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
HUN [1] [u v. ú] főnév és melléknév, (régies) hunn (történettudomány)
I. főnév -t, -ok, -ja
A hunok: <az i. sz. IVV. században> Nyugat-Belső-Ázsiából Európába vándorolt, török nyelvűnek tartott lovas nomád nép, amely Attila alatt hazánk területéről irányított hatalmas birodalmat alapított. A hunok birodalma; a hunok hadi szokásai. □ S ment hada-szemlélni a húnok vezére. (Arany János) || a. E néphez tartozó személy, főleg férfi. □ Harminc előkelő hun csoportosult köréje. (Gárdonyi Géza)
II. melléknév
1. A hunok (I) közé tartozó <személy>, hunokból álló <csoport>. Hun harcos, lovas; hun sereg. □ Parttalan folyamok állták el útjokat. A hunn raj átkelt rajtok. (Jókai Mór) Keresem a hun király bús koporsóját Magyar folyó mélyébe lenn. (Juhász Gyula)
2. A hunokra jellemző, hozzájuk tartozó, velük kapcs. <dolog>. Hun fegyver, viselet. □ Láttam Etele árnyékát | Nagy messze vetődni a hun temetőre. (Arany János)
3. A hunok történeti élete folyamán létrehozott. Hun birodalom.
4. A hunokról szóló, a hunok történetével foglalkozó. Hun monda; Arany hun trilógiájának terve.