HULLÁMZÁS főnév -t, (-ok), -a
Általában a hullámzik (12) igével kifejezett folyamat, mozgás, ill. állapot; hullámzó mozgás.
- 1. Az a tény, hogy nagyobb víztömeg hullámzik. A Balaton, a folyó, a tenger, a tó hullámzása.
- 2. (átvitt értelemben) Hajladozó, libegő, helyváltoztatás nélküli, hullámszerűen ritmikus mozgás, ill. ide-oda tódulás, áramlás. A búzavetés hullámzása a szélben; a lobogó hullámzása; kibontott, hosszú hajának hullámzása; a tömeg hullámzása; az arcvonal, a harcok hullámzása; a munkaerő hullámzása: az a jelenség, hogy a munkavállalók száma a kilépő és felvételre kerülő dolgozók számától függően változik, s ennek során a munkaerő egy része kicserélődik. □ Künn, néhány égő fáklya fényénél rémséges néptömeg hullámzását látni. (Jókai Mór)
- 3. (átvitt értelemben) Ritmikusan váltakozó folyamat; erősödés-gyengülés, hullámszerű változás, ingadozás. Érzelmi, indulati hullámzás; az érdeklődés, a figyelem, a hangulat hullámzása; a politikai élet hullámzása. □ Fenkölt igéretei az eseményeknek bekövetkező hullámzásában
csalogatásnak, szédítésnek bizonyultak. (Kuncz Aladár) || a. (átvitt értelemben) Érzelmeknek, lelki jelenségeknek v. ezek testi kísérő jelenségeinek hullámszerű váltakozása. □ A bizonytalanság
szívét
hullámzásban tartá. (Eötvös József) A gömbölyű térdek, amelyeket látott, erős hullámzásba hozták a vérét. (Krúdy Gyula)
- Szóösszetétel(ek): 1. hullámzásgátló; 2. árhullámzás; kedélyhullámzás.
- hullámzási.