Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

HUMOR főnév -t, -a (csak egyes számban)
  • 1. (tudományos, elavult) <A régi orvosi felfogás szerint> az emberi testben keringő, a testet fenntartó azon nedvek összessége, amelyeknek az egyén kedélyvilágára lényeges hatásuk van.
  • 2. (filozófia, irodalomtudomány) Olyan derűs v. vidámnak látszó kedélyállapot, amely szellemes tréfálkozásban nyilatkozik meg, de valójában bizonyos fokú komolyságot leplez. Aranyos, egészséges, fanyar, játékos, jóízű, keserű, mély humor; → száraz humor; üdítő humor. □ Folyvást zavartalan humorral felelt. (Jókai Mór) Lám, már a humorom is visszatért, megint a régi vagyok. (Karinthy Frigyes) || a. Ennek megnyilatkozása. □ Jól adott elő, jól énekelt, s humor híján sem volt. (Kuncz Aladár)
  • 3. Érzék, hajlam a tréfálkozásra, a kedélyességre, a dolgok vidám, derűs szemlélésére. Van humora. Jó humora van.
  • Szóösszetétel(ek): 1. humorérzék; 2. akasztófahumor.
  • humorú; humortalan; humortalanság.