HUPPAN tárgyatlan ige -t, -jon (
hangutánzó)
<Személy, súlyosabb test, tárgy> magasról a földre zuhanva tompa hangot hallat, ill. ilyen hangot adva esik, zuhan le vhová.
Nagyot huppant a padlásról ledobott liszteszsák. A labdázó gyermekek kacagva huppantak a földre. □ Huppanj körte! megértél már. (Vörösmarty Mihály) Olyan birtok, hogy tíz bukfenccel át lehet érni, de a tizediknél már a szomszéd földjére huppan az ember lába. (Móra Ferenc)
- Igekötős igék: belehuppan; lehuppan.
- huppanás; huppanó; huppant.