HUNYORÍTÁS főnév -t, -ok, -a
A hunyorít igével kifejezett cselekvés, szemmozdulat; az a tény, hogy vki, ill. vkinek a szeme hunyorít; a szem összeszűkítése, majd becsukása és kinyitása, gyak. mint jeladás.
Ideges szokása ez a hunyorítás. Egyetlen hunyorítás elég, és értik egymást. Szemének hunyorításával jelezte, hogy
□ A finom udvariasság,
a szíves hunyorítás
mind azt a lenéző mondást adta neki tudtul: "Itt én vagyok az úr." (Jókai Mór) Egy hunyorítással negédesen odaszólt
(Mikszáth Kálmán)
- Szóösszetétel(ek): szemhunyorítás.