HÖRCSÖG főnév -öt, -e v. -je [e, e]
- 1. Patkány nagyságú, rövid farkú, hátán vörösbarna, hasán koromfekete színű, ingerlékeny, vakmerően támadó, igen kártékony rágcsálóállat; nagy pofazacskója van (Cricetus vulgaris). Lenyúzza, kikészíti a hörcsög bőrét; csapdával, tőrrel hörcsögöt fog. Szóláshasonlat(ok): mérges, mint a hörcsög: hirtelen haragra gerjed, s olyan m., hogy azonnal támadásra kész. □ Felugrott
Palásthy, mint a hörcsög. (Mikszáth Kálmán) A hörcsög is bevonult
a tengeriföldre, s ott űzi rabló garázdálkodását. (Bársony István) Az Ipolyon túl
ott a rét, |
árkok, ösvény, fűz-sorok, | hörcsög, egérlyuk, nyúl, vakondokok. (Szabó Lőrinc)
- 2. (átvitt értelemben, ritka) Nagyon ingerlékeny, mérges természetű, indulatos személy. Mit toporzékolsz te kis hörcsög?
- Szóösszetétel(ek): hörcsögtermészet.