Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

HAJNAL
HAJNALCSILLAG
HAJNALFÉNY
HAJNALHASADÁS
HAJNALI
HAJNALKA
HAJNALLIK
HAJNALODIK
HAJNALPÍR
HAJNÖVESZTŐ
HAJNYÍRÁS
HAJNYÍRÓ
HAJÓ
HAJÓÁCS
HAJÓÁGYÚ
HAJÓÁLLOMÁS
HAJÓCSAVAR
HAJÓDERÉK
HAJÓÉPÍTÉS
HAJÓÉPÍTŐ

HAJLIK tárgyatlan ige -ok, -asz; -lott; -anék, -anál, -ana; hajoljon
  • 1. <Külső erő hatására> egyenes helyzetéből ívelő alakúvá görbül anélkül, hogy eltörne. A gyümölcs terhe alatt földig hajlik az ág. Hajlik a deszka a lába alatt. Törik, de nem hajlik. □ Érik a szőlő, hajlik a vessző, bodor a levele. (népköltés) Hajlik a fa, érik szép gyümölcse. (Vörösmarty Mihály) || a. <Külső erő hatása nélkül> görbül, görbe helyzetet vesz fel. Hajlik a dereka. Szóláshasonlat(ok): hajlik, mint a → nádszál; hajlik, mint a → vessző. □ Egy fűzfa hajlik a patak fölé. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Cseresznyefák hajlanak a sövényekre habzó fehéren. (Kosztolányi Dezső) || b. Lába nem hajlik térdben v. nem hajlik a térde: térdének ízülete nem működik. □ Az egyik lába nem hajlott térdben, a másik nem hajlott bokában. (Gárdonyi Géza) || c. Nem hajlik a dereka, a nyaka: (átvitt értelemben is) nem enged a hatalom nyomásának, nem alázkodik meg.
  • 2. (átvitt értelemben) Hajlamot, vonzódást, készséget mutat vki, vmi iránt, közeledik vkinek a felfogásához, elképzeléséhez, vminek az elvégzéséhez. Búskomorságra hajlik; engedményekre hajlik; rosszra hajlik. A szíve hozzá hajlik. □ Annyira igaznak látszott a Faragó uram okoskodása, hogy immár a többség erre hajlott. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben, választékos) Hajlik vkinek a kérésére: a) hajlandó kedvezően elintézni; b) enged a kérésnek. □ Itt ha lyánt látsz is ne véld ám, hogy szűz volna, Első kérésedre mindjárt ne hajolna. (Csokonai Vitéz Mihály) || b. (átvitt értelemben, választékos) Hajlik a (jó) szóra: enged a rábeszélésnek, megfogadja a tanácsot. □ Úr a sors, hajlok szavára, Ő parancsol és nem kér. (Petőfi Sándor) Ha hajlott is a férje szavaira, a lelkében semmi se változott meg. (Ambrus Zoltán)
  • 3. (átvitt értelemben) <Időszak, időjárás, égitest> vmely állapotból v. helyzetből átmenőben van egy másik állapotba v. helyzetbe. <Rendsz. a következő szókapcsolatokban:> estére, őszre hajlik az idő: rövidesen beáll az este, az ősz; esőre hajlik az idő: esni készül; a nap → nyugovóra hajlik; → áldozóra hajlik a nap. □ Hajlott az öreg dél immár naplementre. (Arany János) A nap, látja, már nyugvóra hajlik. (Gárdonyi Géza) Az idő estére hajlott, és szél kezdett járni. (Tömörkény István) || a. (átvitt értelemben) <Szín> átmenőben van vmely más színbe, ilyen v. olyan árnyalata van. A nyúl, az őz, a szarvas színe kissé vörösbe hajlik.
  • Igekötős igék: aláhajlik; áthajlik; behajlik; belehajlik; elhajlik; előrehajlik; felhajlik; kihajlik; lehajlik; meghajlik; odahajlik; összehajlik; ráhajlik; széthajlik; visszahajlik.
  • hajló.