HUJ [1] indulatszó, (az indulat, az érzelmi színezés nagy, fokozott voltának kifejezésére:) húj, hujj
- 1. <Csodálkozás, meglepetés kifejezésére, főleg fokozó, nagyító értelmű mondatban.> Huj, mennyi pénz! □ Húj, beh nagy öldöklés lőn most! (Arany János) Huj! mint rohan, orkántól űzve, Némán, sötéten, súlyosan. (Ábrányi Emil) || a. <Nagyhangú, nagyképű kijelentés bevezetésére.> □ Hüj sógor, huj sógor
harsogott a Hallgató sógor hangja, minek maradsz itt ebbe a ficfás [= fűzfás, elmaradott] faluba? (Móricz Zsigmond)
- 2. <Kitörő öröm, nagyfokú jókedv, jóleső érzés kifejezésére; gyak. a hej szóval együtt.> Huj de jó kedvem van! □ Kényemre, hej, kedvemre, húj | Tölthettem az időt. (Arany JánosShakespeare-fordítás)
- 3. <Nagyfokú tetszés, elismerés kifejezésére.> □ Huj, de szép fehér teste volt az anyádnak! (Mikszáth Kálmán) Én is elnehezedtem, tán el is aludtam. Huj, de jó volt. (Babits Mihály)
- 4. (ritka) <Nemtetszés, elítélés kifejezésében:> pfuj! Huj, de piszkos ez a gyerek! □ Huj, milyen kopasz [ez az ember]! (Ábrányi EmilRostand-fordítás) || a. (ritka) <Utálat, undor kifejezésére:> pfuj! Huj, hogy nem sül ki a szeme!
- 5. <Nagy melegben, nagyfokú felhevülésben érzett bágyadtság kifejezésére:> hű! Huj, de meleg van itt! □ Kétszer is megállt, megtörülgette [homlokát] és fújt egyet: "Huj, huj, de meleg ez a prémecske. (Mikszáth Kálmán)
- 6. (ritka) <Félelem, borzongás kifejezésére:> juj! Huj, de félek!