HORHOS főnév -t, -ok, -a
(tájszó) <Szakadékos hegyoldalban képződött> víz mosta, meredek út; mélyút. □ Tudok hágcsót és horhost, kocsiutat és ösvényt. (Vörösmarty MihályShakespeare-fordítás) || a. (földrajz, katonaság) <Hegyoldalban> meredek oldalú, alul keskeny, nagyobb árokhoz hasonló, vízmosta mélyedés.