Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
HÚG főnév -ot; húgom [ú v. u] v. (népies) hugám (rendsz. birtokos személyraggal)
1. Fiatalabb nő(test)vér <idősebb testvéréhez való viszonyában; ritk. megszólításként is>. Édes húga; kis húga. Én vagyok a legidősebb testvér, van egy húgom és egy öcsém. Elkíséri húgát az óvodába. □ Szüreti színt ölte Két kis húgom ajka, Meglátszik a szőlő Édessége rajta. (Lévay József) A húgomat a bánat eljegyezte | és most csak ül, szelíden ül | virágai közt. (Kosztolányi Dezső)
2. Unokahúg (2) <nagybátyjához v. nagynénjéhez való viszonyában>. || a. Általában jóval fiatalabb nőrokon <idősebb rokonához való viszonyában>.
3. (népies, régies, bizalmas) <A beszélőnél fiatalabb, nem rokon nő v. ismeretlen megszólításaként.> Hová, kedves húgom? □ A semmiség örök tavába Ifjúkorod javát hiába, Szép húgom! óh ne hányd. (Csokonai Vitéz Mihály) Sári néni, hejh mikor kendet még | Sárikámnak, húgomnak nevezték. (Petőfi Sándor) A magyar ember egymást egy családból valónak nézi, s a vénebb az ifjút öcsémnek, hugámnak címezgeti. (Jókai Mór)