Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

HŐSKOR
HŐSKÖDIK
HŐSKÖLTEMÉNY
HŐSMONDA
HŐSNŐ
HŐSTENOR
HŐSTETT
HŐSUGÁRZÁS
HŐSUGÁRZÓ
HŐSZIGETELÉS
HŐSZIGETELŐ
HŐSSZERELMES
HŐTAN
HŐVEZETÉS
HŐVEZETŐ
HŐZÖNG
HÚ
HU [1]
HU [2]
HÚG

HÖRÖG ige hörgök, -tem [e], hörgött, -jön
  • 1. tárgyatlan <Súlyos beteg, sebesült, haldokló ember, állat önkívületi állapotban v. fájdalmában nyitott szájjal, nehezen lélegezve, lihegve> a horkoláshoz hasonló, elnyújtott, mély, rekedt hangot ad, hallat. Hörög a leszúrt disznó. Szegény, már csak hörgött a rossz tüdejével. □ A katona hörgött és jajgatott, szeme kifordult. (Karinthy Frigyes) || a. tárgyas Végsőt v. utolsót hörög: <haldokló> utoljára ilyen hangot hallat. □ Kinos harc után, A nyomorult végsőt hörög. (Tompa Mihály) || b. tárgyatlan Hörög a melle, a tüdeje: <a légutak megbetegedése miatt> lélegzés közben ilyen hangot ad. □ Hatalmas melle … hörgött, mint egy gépház. (Babits Mihály) || c. tárgyatlan (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Vmely jelenség, indulat> szaggatott, harsogó hangot ad, ilyen hangban nyilatkozik meg. □ Nekem egyforma, az én fülemnek, Ha kéj liheg vagy kín hörög. (Ady Endre) Fénybe, ködbe, kéjbe, könnybe | küzdve, nyögve és hörögve | … kél az est. (Kosztolányi Dezső)
  • 2. tárgyas Kínlódva, szakadozottan lihegő, mély, rekedt torokhangon mond vmit. Utolsó szavait már szinte hörögte. □ "Jós!" – hörögtem – "választ kérek!" (Babits Mihály–Poe-fordítás)
  • Igekötős igék: elhörög; felhörög.