Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (választékos v. finomkodó beszédben) Nő (asszony, leány). → Bizonyos hölgyek; → csillagkeresztes hölgy. Kínáld meg a hölgyeket! A hölgyeké az elsőség! Hölgyek is voltak a társaságban. Ki volt az a hölgy, akivel láttalak? □ Hölgyek körűl én szégyenlős vagyok. (Petőfi Sándor) A hölgyek páholyaikban kendőjüket lobogtatják. (Ambrus Zoltán) Gyöngéd félhomályban négy hölgy kártyázott. (Hunyady Sándor) || a. (választékos v. finomkodó beszédben) <Megszólításként, rendsz. birtokos személyraggal, főleg városi nyelvhasználatban; olykor fölényeskedő v. leereszkedő árnyalattal:> Hölgyem!; Hölgyeim és uraim! Mit parancsolnak a hölgyek? A hölgynek van már jegye? □ Minden szód fulánk szivemben, Egy csókkal mérgét, oh hölgy, édesítsd meg. (Madách Imre) || b. (rendsz. jelzővel) (bizalmas, rosszalló, gúnyos) Kis hölgy: könnyűvérű, könnyű erkölcsű nő; hölgyike. Szép kis hölgy! Két kis hölgy kacérkodott velük.
2. (birtokos személyraggal) (régies, irodalmi nyelvben) Vkinek a felesége, ritk. jegyese v. kedvese. □ Ősz atya, ha jeles volt híre Csabának, | S ösmeretes nálad, vedd kegyelembe. | Lányodat, add, hölgye lehessen. (Vörösmarty Mihály) || a. (bizalmas, kissé gúnyos) Vkinek a (szíve) hölgye: az a nő, akibe vki szerelmes. Ott megy a hölgyével.